Elhangzott: Csongrádi Galériában 2009.10.16-án /Festészet Napján „Egy teljes nap töredékei” c. kiállítás megnyitóján Tisztelt megnyitó közönség, kedves mindannyian! Köszöntöm önöket a Henn László András teremtette univerzumban. Alapterületét tekintve talán ez a legkisebb világmindenség- de a miénk. Története a mi történetünk, jelene a mi életünk, jövője rajtunk is múlik. E világ megismeréséhez kívánok idegenvezetői segítséget adni, a „Galaxis utikalauz stopposoknak” c. mű Arthurjának szellemében. Mítikus, álomszerű-ám állandóan valóságos, e világi környezetbe ütköző közegben utazgatunk, melynek Henn László András a megalkotója, felfedezője. Polgárainak, lakóinak jó barátja, rokona és ismerőse. Több ezer éves univerzumról lévén szó, telis-tele van ördögökkel, angyalokkal, vándorokkal, bárkaépítőkkel, gondolatreaktor kezelőkkel, vidám reggelizőkkel és kiállítás megnyitón unatkozó, jobb sorsra érdemes emberekkel. Szokásaik megegyeznek a földi létben élőkével abban is, hogy ünneplik a Magyar Festészet Napját. Az ő céljuk a művészettel az, hogy összekössék a múltat a jelennel, ne hagyják veszni az apák, a nagyapák, az ősök ma is helytálló hagyományait, meséik, mítoszaik érvényes tanításait. A Henn-féle világegyetemre is helytálló az, amit egy görög utazó mondott a magyarokról úgy ezer évvel ezelőtt: „ Igen bolondul tisztelik vala a tüzet, becsülik az eget, a levegőt, s a vizet, és éneket mondanak a Földnek…”. A Henn Laci-féle univerzum fontos figurája a kortalan, tehát örökifjú Akhateya. Foglalkozására nézve harcos, aki az egész birodalom védelmezője, de ha szükséges akkor hajóépítő, mágus, űrhajós vagy éppen saját univerzumot teremtő festő. A művészi képzelet szülötte. A felsorolt életrajzi adatokból kiderülhetett, hogy Akhateyának kebelbarátja Shakespeare, a világhíres drámaíró, költő és színész. Londonban a Globe színházban találkoztak 1599 őszén, a Julius Ceaser dráma bemutatóján. A drámaíró munkásságának színhelyeit idézték meg úgy, ahogyan az itt kiállított képen is láthatjuk. – Az természetes hogy Noé, a híres bárkakapitány, az emberiség második ősatyja szintén a baráti köréhez tartozott. Az itt közszemlére bocsátott vázlat az özönvíz utáni, békegalambos hangulatot idézi. –Ezekiel prófétával, a bizarr látomásoktól rosszul alvó jövendőmondóval, a mitológiai aranykorban találkoztak. Ez az az időszak, amikor az ókori mítoszok szerint az emberek nem ismerték a bűnt és a gondokat és fáradtság nélkül boldogan éltek. Ezt a kort az ember önhibájával elpusztította. – Akhateya felügyeli az ősi templomok szentélyeit, oltárait is. Jó ha tudják az itt jelenlévők hogy a templom szó eredetileg nem építményt, a mai értelemben vett templomot, hanem csupán területet, szent körzetet jelentett. Az oltár készülhetett fából, kőből, köztereken, folyóvizek partján és ligetekben. Így épült oltár a költészetnek is. Belépve a kiállítótérbe körülölel bennünket a képekből áradó, sugárzó meghittség, harmónia, líraiság. Érezzük hogy kiérlelt, felelősségteljes, igaz művekkel találkozunk. Ennek a meditatív világnak a megfestője maga is filozófikus hajlamú, érzékeny ember. Olyan festő, aki megküzdött művésszé válásáért. Kitartó és tudatos művészi életút az övé. Az általános iskola rajzszakkörét – Somfainé tanárnő vezetésével- „ Lenin-fejes jelvény” kitüntetéssel végezte el. Ezt a szegedi Tömörkény gimnázium grafika szaka követte, majd a budapesti dekoratőr iskola következett. Esténként rajz- és önképző körökbe járt. Mesterségbeli tudásának alapjait többek között a mártélyi szabadiskolában szerezte meg. Eltökélt szándéka volt, hogy könyvillusztrátor lesz. Nem lett. A Képzőművészeti Főiskolára háromszori jelentkezés után sem vették föl. Akkor jött a katonaság és az elhatározás. Őt idézem: „ Ott a katonaságnál fogadtam meg, hogy nem jelentkezek többé semmilyen intézménybe. Járom a magam útját. Képeztem magam és nyaranta alkotótelepekre jártam. Egyre többet festettem és különböző technikákat próbáltam ki már akkoriban is, a magam gyönyörűségére. Terveztem és nyomtattam plakátokat, tanítottam rajzot az ország első drogambulanciáján kallódó fiataloknak. Készítettem díjnyertes videó etűdöket – én teszem hozzá, hogy ezért 1991-ben UNICA Arany Diplomát kapott Svájcban. Voltam szabadúszó grafikus több évig. 2001-ben fölvettek a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe. Hivatásos festővé értem. Igen, ez a jó szó, megértem. Érdekes, összetett jelentése van ennek a szónak. Meg kellet érnem erre. De egy betű megváltoztatásával is ide illik még ez a szó, ha azt mondom: ezt is megéltem. Bevallom azt is hogy saját magamnak festek – tehát felelős vagyok azért amit létrehozok. Lelki társaimnak Kondor Bélát és Mark Rothkót tekintem. Erőt adnak, bátorítanak.” Arról a Mark Rothkóról van szó, aki így vélekedett alkotói indulatáról és szenvedélyéről, a festészetről: - … Az emberek akik sírnak a képeim előtt, ugyanazt a vallásos érzést tapasztalják meg, amit én magam is a kép festésekor.” Ilyen lelki társsal könnyű! Gondolhatjuk – De ez nem így van! A példakép kötelez. Henn László szenvedélye a Rothkóéval megegyező. Őszinte hittel, szinte megszállottan védelmezi a tartós emberi értékeket. „ A lehetőségeket kéri számon a valóságtól.” Ebben nem ismer megalkuvást. Idegenvezetői mivoltomból adódik, hogy fölhívjam figyelmüket a kiállítás címére. A címválasztás nem a véletlen műve. „ Egy teljes nap töredékei”. Henn László egy korábbi prózai munkájának is ez a címe. Így kezdődik: „ Megtalált szavak, kusza mondatok és történések képei, egy teljes nap töredékei…”. Helyettesítsük be ezeket a szövegrészeket az alkotás folyamatába: · Megtalált szavak -> a gondolat ami képpé lényegül; · kusza mondatok -> a színek, a jelek; · történések képei -> a mesélő formák; · egy teljes nap töredékei -> már kész is a kép, ilyen egyszerű! Ez a szöveg is hármas tagolású mint a falon található festmények egy része. Több hármas ágú osztatú jelet, képelemet is felfedezhetünk a képeken. ( legjellemzőbb példák: A költészet oltára, Genezis gépezet, Gondolatreaktor, Rítus VI…) Ezek a jelek a néző szemét hivatottak irányítani és mintegy érzelem- és energia ütközők, a képek feszültségét szabályozzák, ritmusát befolyásolják. Egyszerűségük az írást megelőző rajzok, rovások archaikus hangulatát idézik. A rovások ősi formái a tulajdonjegyek, melyeket fába faragtak, köbe véstek, állatok bőrére égettek. Henn László a képeit jelöli velük. Ide sorolhatjuk a tulipán motívumot, a termő és a porzó egyszerűsített szimbólumait is. Pl. A vándor és a bot c. képen. És ha már a szimbólumoknál tartunk. A Henn-féle világegyetem szerves tartozékai a hétköznapok tárgyait, épületeit megidéző eligazító jelképek, mondhatni piktogramok. Ilyenek: · Az oszlop, mint világtengely, életfa; - szinte minden képen; · A torony: az az épület mely a földet az éggel köti össze; pl.: Genezis gépezet; · Létra: pl. Az első magyar bárkagyár c. képen – a kozmikus rétegek összekapcsolója. De ugyanezt láthatjuk az Egy teljes nap töredékei c. munkán is. · A bot: a védelem és egyben a büntetés eszköze; pl. A vándor és a bot, Az első magyar bárkagyár c. képeken. · A ház: a közösség alapját, a családot jelző motívum – a nagy anya védelmező öle; pl. az Akhateya c. képen; · A kereszt – melyről Pilinszky így ír: „ Latrokként – Simone Weil gyönyörű szavával – / tér és idő keresztjére / vagyunk mi verve, emberek.” (Juttának) Használják, értelmezzék ezeket a jelzéseket, mint a földi létben a „ Görgőslábú székre felállni tilos!” vagy a „ Lovaskocsival az emeletre fölhajtani veszélyes” táblákat. Tisztelt jelenlévők, univerzum látogatók! Ez az utikalauz nem lenne teljes, ha nem esne szó Henn László univerzumának színeiről. A földfestékek és földszínek használata adja a képek melegségét, boldogságérzetét. Jó megmártózni ebben a színtengerben. Lazúr technikával készült képeinek sokszor- másoknál nem igen használt szín- az arany az alapja. Képeinek belső fényessége, ragyogása ennek is köszönhető. Ilyet csak az arany tud- belülről, lélekből ragyogni. Pl.: Genezis-gépezet. A színek árnyalatai szervesülnek, a képek élővé válnak. A sejtelmesség, áttetszőség kelti azt az érzést hogy egy- egy kép magába foglalja az idő egészét. Visszarepülünk a kortalan múltba, de megidéződik a gyermekéveit most töltő jelen is. A színek és formák dialógusa harmóniát eredményez, a vitájuk feszültséget. A kontúrok élessége szintén meghatározója a képek belső feszültségének. Az Akhateya képek még finom homokkal is megbolydította Henn Laci. Vékony bambusz betét teszi még változatosabbá, izgalmasabbá Az ördög pamlaga c. képet. A fekete szín az ördög, az emberi negatívumok színe. Vaskosságával, élességével figyelmeztet bennünket jelenlétére. Pl.: Kaszás járt a rózsakertben, Az ördög pamlaga vagy a Kapcsolódások c. képeken. Vidámabb hangulatú, nyitottabb a Villásreggeli c. kép – nyári hangulatot idéz a Kapcsolódások. Az emberi alak ritkán jelenik meg a képeken. A Landolás – (Ezekiel) képen Jézus és Ezekiel alakja sejlik föl. Az első magyar bárkagyár c. műben Noé szakálla lobog. Az Akhateya harcba indul c. képen a vitéz pajzsos képét ismerhetjük föl. A Kaszás járt a rózsakertben c. kép a nagyapa emlékét idézi. A ledőlő fehér korona jelzi a nagyapa Laci életében betöltött szerepét, jelentőségét. A Rítusok sorozat lényeges része a kiállításnak és úgy gondolom Henn László jelenlegi munkásságának is. A rítusok mindig is fontosak voltak olyannyira, hogy kijelenthetjük, „ semmi nincs, ami pontosabban szervezett és szigorúbban tabu alá vetett mint éppen a mágikus rituálé”. A rítus a mindennapi élet szokásrendszere. Minden időben nélkülözhetetlenek a fejlődés folytonosságának biztosításához: tapasztalatok, értékek átörökítéséhez, az emberi együttélés és érintkezés fenntartásához. És itt most fontos ponthoz értünk. Szerintem kétségtelenül erről szólnak Henn László András művei: az értékmegőrzésről, az értékek átadásáról. A hagyomány és az újítás látszólag ellentmondásos kapcsolatáról, az őrző és az újító felelősségéről, aki a művészet esetében gyakran ugyanazon személy. Ha kitekintünk a világba vagy szűkebb környezetünket vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a vázolt dilemmából kivezető út többirányú és számtalan elágazása létezik. A gondolkodásban és a választásban az itt kiállított képek segíthetnek, hiszen egy tisztességes, felelős alternatívát kínálnak. Éljenek a Henn László András ajánlotta galaktikus esély megismerésének lehetőségével. Még itt a Földön is beválhat. Gratulálok a kiállító művésznek. Köszönöm a figyelmüket. A kiállítást megnyitom. KECSKÉS LÁSZLÓ